Réki

....a naíva.....

Jellemzők: Hohóó, hát, ide aztán lenne mit írni. Rékát jellemezni? Nos: végtelenül jószívű, és ugyanannyira jóhiszemű is. Különös életfelfogásával sajátosan abszurd, és annál bájosabb helyzetekbe keverte magát, és ezzel minket is. Köszönjük neki a sok mosolyt, és szeretetet, és sajnáljuk, hogy egy ideje már nem színesíti napjainkat....visszavárjuk!

Fontos: Réka valójában más, mint amilyennek mi láttuk: a haja sötétbarna volt, és a melle kicsi---ő ezt mondta, tehát igyvan!  :))

Sztori: Nos, azt hiszem, ez a leggazdagabb gyűjtemények egyike lesz hamarost. Ki ne emlékezne az ominózus majdnem verekedésre Réka és Vince közt?! Valljuk be, mind azt hittük, valamelyik ütni fog! És egy másik felejthetetlen dolog, amivel megajándékozott minket: az azóta örökérvényű mell-gyümölcs mérce! :))Még egyszer köszönjük, Réka!

 Kata

           A mai Mango eredménye: egy rééégesrégi Rékisztori  :))

  Nos, száz meg száz éve, mikor még a Földet a dínók uralták, és nem volt fényképezősmobil, meg digit gépek.....akkor egy bátor társaság nekiindult mulatni egy eldugott kis helyre, bizonyos Dömsödre. Voltak, akik jártak már ott azelőtt; voltak, akik hallották hírét; és voltak, akik véletlenül összefutottak az arramenőkkel, és hozzájuk csapódtak. Na jó, ilyenek nem voltak....Történtek azalatt a pár nap alatt igen furcsa, és titokzatos dolgok, melyeket azonban itt nem említek meg, talán, majd egy másik este, egy másik történetben... Amit most kiemelnék, egy igen furcsa, és megmagyarázhatatlan eset: kis társaságunk egy kiadós Hármasasszonya party után nekiindult a szabadnak, és eljutott a hintáig...aholis ezen az estén megszületett a "Jaaj, de magas az a fa..." kezdetű örökzöld dalocska...de ez is másik történet. Éneklés után, igen jó kedvük kerekedvén, úgy döntöttek: körbekörbe futnak. És futottak. Eközben esett meg, hogy a társaság egyik tagja teljes titokban elesett az udvaron álló katonai sátor kötelében....Senki nem hallotta sikolyát, nem kapott segítségkérő keze után..csak futottak..(egyesek Kispált énekeltek)..futottak... Egy ember volt csupán talpon a vidéken (??), kinek nevét azóta hálásan emlegetjük: Matya. Életét kockáztatva az elesett, és már 5 perce a földön sértődötten fekvő Rékához sietett (igen a mi Rékánk volt a szenvedő alany....), és felsegítette őt.......................... Aztán Réki meg tökre kiakadt az egész miatt, mármint, h nem segítette fel senki, és h miattunk akár egész este ott feküdhetett volna (hangsúlyozom: semmi baja nem lett!!!!), és csak Matya volt az isten, mert ő meg dejófej, h segített neki. Aztán, még volt akkor mindenféle hiszti, meg kidőlés később, de azt majd máskor, máshol............ sajnos azonban, az első két sorban említett okoknál fogva semmilyen kézzelfogható és maradandó bizonyítékunk nem maradt eme bizonyos szörnyű esetről...az emléket azonban szívünkben hordozzuk örökké.....

Kata, szept 6-7 (hajnalban, na)